Bánlakyné Moravetz Edit: BIZTATÁS (2017. november)
BIZTATÁS


Te kezet nyújtottál, mikor bajban voltam,
mért nem fogadod el most az én jobbomat?
Nem akarsz gyengének látszani előttem,
ezért utasítod el segítő kezem?

Kihúzod magadat, felveszed álarcod,
erőt sugározzon minden mozdulatod.
Csak én tudom, mi dúl rebbenő lelkedben,
mi az, ami sújtja fájón a szívedet.

Nézd, megjött a tavasz, tekints végre körül,
csak egy pillantást vess az álarcod mögül!
Mosolyt küldi feléd a lila orgona,
illatát megunni nem vagy képes soha.

Cikázik a fecske, fészket épít éppen,
csivitelve hirdet tavaszt a napfényben.
Aranyeső mosolyt varázsol az arcra.
Látod, bársonyosan bimbózik a barka!

Kék szemű tavasznak csábít minden bája,
gyönyörködj, hát kérlek, ebben a világban.
Bánatodat dobd el, mint megunt kabátot,
zenéljen a szíved szelíd boldogságról!

Ennyi telik tőlem, ez az, mit adhatok:
simogató szavak, bátorító dalok.
Örökzöld időmből mosolyt küldök feléd,
élni akaráshoz remélem, hogy elég.


Budapest, 2017. március 27. B. Moravetz Edith
5099
picurnagyi - 2017. november 05. 17:45:52

Drága Rózsa!

Szeretettel köszönöm az olvasást és az értékelést!
Szeretettel ölellek: Edit Heart

3933
vadvirag47 - 2017. november 05. 10:34:34

Nagyon megható, mély érzésekről, segítőkészségedről szóló versed...és minden tekintetben:
téma, rímek, életképek, dallamiság - kiváló.
Szeretettel olvastam. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.