Habos László: Éjjeli ima (2017. november)
Éjjeli ima

Csapzott hajad fonja be vágyam,
s tartja szépséged tekintetem.
Felsóhajtok,
mint kagylóban a gyöngy, ha rátalálnak,
s rajzol lelkedre köntöst képzeletem,
szivárvány színekkel lágy ragyogást,
és csendet csókolók égő szádra.
Az ajtót magunkra zárva,
tövisekkel szaggatott lelkem kínálom.
Vedd el, s ölelj hajnalig,
és ölelésed legyen ma imádságom.
443
dzsenyami - 2017. december 13. 10:03:07

Szívből gratulálok.. szenzációs , további sok sikert kívánok

Tisztelettel Ilona

5396
Kitti - 2017. november 01. 12:48:59

Szép szabadvers.
Illúzióépület.
"mint kagylóban a gyöngy, ha rátalálnak,"...
Kardinális sor, ami megtölti az egész kapcsolatot tartalommal. Mert ki ne értékelné, ha figyelnek rá, ha felfedezik és értékelik azt a kincset, ami a lélek mélyén lapul. Mint kagyló mélyén a gyöngy... Ez szerelmet gerjeszt és hálát és vágyat, minél tovább tartson és minél közelebb a kedves... És persze az önzés is itt van, mert csak a saját érzések dominálnak, a saját vágyak és a fent leírtak is ezen haladnak tovább. Még fel is kínálva cserébe azt, ami már felfedezve van,majd piedesztálra emelkedik a szintén beteljesedni vágyó testiség.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.