Deák Mária: Hiányod megfagyott bennem (2017. november)
Hiányod megfagyott bennem

Hiányod megfagyott bennem
Hajamba túr az őszi szél
Emlékszel?
Álltunk az áprilisi szélben...
Most november zúgva fújja
az emlékezés galád halál
énekét a gyertyaláng felé,
s minden csepp könnyem jégtövis
mi a szívembe szúr, s a téboly
bennem a hangodon kacag.
Fagy-bilincs szívemen a bánat
szorít míg sírodhoz ér
lábam és a vizes avar
fedi az elmúlás kínjait.
Miért nem vagy itt?
A gyertya ég, a mézeskalács
csak cserép...nem szólsz hozzám.
Hiányod megfagyott bennem.
Hiába hoztam virágot
Te nem nevetsz.
A temető halotti csendje fáj!
Kacagj már! Kacagj már!
Úgy, ahogy senki sem tudott.
Szívből, élettel teli
ahogy az angyal csilingel,
rázd meg szőke fürtjeid...
mint mikor fodrásznál voltál
és nevetésed rám ragadt.
Miért halottak napján köszöntelek?
Lehet bár száz szál virág
az avar csak zizeg,
bennem a halál nevet
s a mécses házába zárt kis meleg
nem elég olvasztani
a jégcsap könnyeket
november szaggatja
szívemből a jégtöviseket.
Hívj hát, s megyek!
Hadd álljak az áprilisi szélben
megint Veled.
3649
Oroszlan08 - 2017. november 06. 16:44:19

Megható, szép költemény kedves Marcsi!
Szeretettel gratulálok: Ica

5435
zsuzsa mihaly - 2017. november 06. 08:17:40

Sosem feleded az igaz barátnőt. .Öszinte , fájdalmasan szép.

524
BogIcu - 2017. november 03. 14:42:00

Drága Marcsi!

Nem is lehet szavakkal kifejezni, milyen hatással volt rám ez a versed. Valóban, ilyenkor hallgatni jó!
Szívednek-lelkednek megnyugvást kívánok!

Ölellek sok szeretettel: IcuRose

4005
zelgitta - 2017. november 02. 21:02:27

Nagy hatással volt rám a versed...
Ilyenkor hallgatni jó...

Őszinte részvét üdvözlettel,
B.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.