Bánlakyné Moravetz Edit: ÜZEN EGY FÉNYKÉP
ÜZEN EGY FÉNYKÉP

Amikor meglátom fényképed,
ajkam szegletén mosoly éled.
Nézem ragyogó szempárodat,
s melletted képzelem magamat.

Eljátszom édes gondolattal,
hajnal van, nyújtózva kél a Nap,
körülöttünk sűrű fenyvesek,
lassan ébredezni kezdenek.

Fűben katicabogár éppen,
szárnyát szárítgatja a szélben.
Ősz van, hidegek az éjszakák,
meggémberednek a bogárkák.

Színpompás falevelek szállnak.
Hírükkel vajon kit találnak?
Egyik, patak habjára hullik,
messzi, távol vidékre úszik.

Viszi fenyvesek üzenetét:
ide is eljön kikelet még!
Reménye maradjon meg benned,
- hogy múlik - , kivárjuk zord telet.

Párjukkal érkeznek a fecskék,
elhozzák tavasz leheletét.
A rét virágillattal telik,
szerelem minket is bekerít.


Budapest, 2015. szeptember 7.
B. Moravetz Edith


5099
picurnagyi - 2017. november 05. 07:58:14

Drága Rzsike!

Olyan, de olyan nagyon örülök, hogy ez őszi versemben is megtaláltad a szépet - szívemből született!

Szeretettel köszönöm látogatásodat!
Szívből kívánok szép vasárnapot: Edit HeartRose

4694
Rzsike - 2017. november 04. 10:13:36

Edit, valahogy a tavasz szó jobban megfog mint az ősz.A versed gyönyörű, az ősz is nagyon szép színekkel ékesíti a tájat, mint ahogy te is felépítetted eme csodás verset.....,mert nagyon tetszik.
Szeretettel:Rzsike

5099
picurnagyi - 2017. november 03. 18:36:48

Kedves Rita!

Örülök, hogy ez az őszi versem is tetszett, mely igen, előhírnöke a tavasznak... ugye, így is lehet rá tekinteni?

Köszönöm szeretettel: Edit Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.