Bánlakyné Moravetz Edit: GYENGÉD SÓHAJOK
GYENGÉD SÓHAJOK


Vékony csókot lehelt
ajka szegletére,
karjával ölelte,
gonosztól így védte.
Fuvallat ne érje.

Gyönyörködve nézett
tündér termetére,
karcsú derekára,
aranyló hajára.

Mosolya biztató,
szívet dobogtató;
hangja oly csábító,
férfit bolondító.

Csak egy szírén lehet
ennyire kegyetlen.
Ő sziklatetőről,
hajóst elbűvölőn,
énekli a dalát.
Ki leli halálát.


Kicsiny kis leányka
éjszakáim álma;
nehéz ébredéssel
nappalaim vágya.

"Jöjj hát a karomba,
csillapítsad szomjam!
Old el kötelékem,
légy az enyém végre!"

Elmúlt a varázslat,
ébredezni kezdett.
Ekkor vette észre,
hogy párnát ölelget.


Budapest, 2016. január 15.
B. Moravetz Edith
5099
picurnagyi - 2017. november 13. 22:27:15

Smile

Kedves vagy Ica!

Köszönöm!
Edit Rose

3649
Oroszlan08 - 2017. november 11. 22:47:01

Szeretettel olvastam álmaidról: Ica

5099
picurnagyi - 2017. november 11. 19:59:48

Drága Kitti!

Köszönöm! Smile

Szeretettel: Edit Rose

5396
Kitti - 2017. november 11. 09:51:15

Micsoda csalódás!
Smile
Tetszett a versed.Rose
kit

5099
picurnagyi - 2017. november 10. 17:30:46

Drága Rita!

Igen, ahogy írod - sokszor az álmok becsapják az embert - de mégis olyan édesek tudnak lenni!
Smile

Köszönöm az olvasást - s kedves szeretetteljes hozzászólásodat!
Szeretettel: Edit Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.