Csak egy boríték

Most amikor nem vagy itthon
kutatok fiókodba szüntelen ,
szabad óraimban azt keresem
ami bizonyítaná hűtlenséged .

Csupa örömtelen tevékenység
lázasan teszem észrevétlen ,
azt keresem amit elképzeltem
titkosan ,botladozó tévelygésed .

Tudom vétek ,szorongok mélyen
mintha magam szívében lennék
olyan alázatosok lettek kezeim
akár szerelmünk első perceiben.

Személytelen üres megtörténtet
nem magamért talán , csak érted ,
pedig történetünk oly közönséges
de mindent magyarázna egy boríték.

És látlak fehér kockás ingedben
megrettentő, bamba tekintettel
fájna ha tudnád , nem bízok benned
de kockás inged ma nem vetted fel .

És érkezel morcos ringásoddal ,
érzem szádból a tömör ürességet
cipőd kopog laposan a lépcsők felett
fiókodat gyorsan lereteszelem .