Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.11.25. 00:55
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.11.24. 22:46
Jó éjszakát kívánok! Angel

2017.11.24. 21:51
Szia Katicabogár Smile Nem aludnod kéne már? Cool

2017.11.24. 21:48
Szia Miklós! Smile

2017.11.24. 19:47
Szép jó estét mindannyiunknak! Smile

2017.11.24. 17:01
Kelemes estét kivánok ! Smile

2017.11.24. 13:55
Ó, de jó lenne Jégmadár!! Előbb is szólhattál volna... Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott! Sleepy

2017.11.24. 12:59
Szép napot kívánok mindenkinek. Amennyiben van kedvetek ma délután fél négytől Kőbányán az Újhegy sétány 7. szám alatt (Könyvtár mellett) Ari Fabr... Bővebben

2017.11.24. 12:12
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.11.24. 10:03
Szép napot kívánok mindenkinek! Heart Miklós

Archívum
Felhasználók
Bardosi Attila: A HEG
A HEG

Reflexió Váci Mihály Százhuszat verő szív című versére

Olvasom e rímbe szedett sorsot,
mi remélte, mire én is vágytam,
de csak meghasonult a magányban,
és most összeállít egy lajstromot,
azt, hogy fel mit és miért áldozott.

Hogy hős volt-e, vagy egy balga bolond,
egy naiv gyerek, ki sosem nő fel?
Ki segített, ha dobálták kővel,
s mint leprás elől mindenki osont,
ha nyakában megszólalt a kolomp?

Nincs jogom pálcát törni felette,
hisz, amit tettünk, csaknem azonos:
Én is voltam tiszta is meg koszos,
húsommal a gúny magát etette,
s barát keze szögelt a keresztre;

életünk, nem való egy mesébe.
Habár sorsunk nagyjából hasonló
- s vagyunk feketék közt fehér holló -,
de mégis más a végkicsengése;
mindkettőnknek van erre mentsége.

Hogy ez miért történik pont velem,
talán nem fogom megtudni soha;
hiszen itt az életem alkonya.
Ki hegeszti be utolsó sebem?
Szeret..., nem szeret..., szeret..., szeretem...,

- egy új bimbót kivárni nincs időd.
Ha az utolsó szirmot letéped,
nincs, ami csalogasson lepkéket,
és ha elfogy az egykori erőd,
fényed elhagyja a csillagmezőt.

Megértésre vársz, de nem kapod meg,
igényeid túlzottan magasak.
Rád szállnak a szurkáló darazsak,
fullánkjuk nyakba váj, mint járomszeg,
mi marad, csak egy láthatatlan heg.

Néha lüktet, éget, mint tüzes vas,
éjjelente álmodat rabolja,
összegyűr egy átizzadt halomba.
Ébren hánykolódik a fáradt agy,
s egyszer csak azt érzed, hogy üres vagy.
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
5548
babumargareta - 2017. november 17. 21:43:44

Szepseges soraidhosz szeretettel gratulalok.
" Nincs jogom pálcát törni felette,
hisz, amit tettünk, csaknem azonos:"
ERosezek a sorok megmaradtak kemenyen emlekemben.

3933
vadvirag47 - 2017. november 15. 06:52:08

Jó, erős vers, sokakat érdeklő mondanivalóval. Nagyon jó a szerkezete, és a stílus is. Tetszéssel olvastam. Rózsa