Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.06.18. 09:05
A Holnap Magazin minden szerkesztőjének,al
kotójának,olvasójá
nak remek új hetet kívánok.Nagy alkotókedvet és pompás olvasnivalót

2018.06.18. 08:46
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.06.18. 08:01
Kedves Viola! Még annyit szeretnék a Lajos bácsi c. prózához hozzátenni,hogy ezt az írást elküldtem Németországba egy levelezőtársamhoz.
Nyilván őt... Bővebben

2018.06.17. 21:59
Drága Viola! Sajnálom,hogy csalódást okoztam a LAJOS BÁCSI prózával,annak is a végével,de itt a kegyetlen önzés valóságát írtam le. Néha az élet sz... Bővebben

2018.06.17. 20:35
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.06.17. 17:20
Szép napot kívánok mindenkinek!

2018.06.17. 13:35
Ó, köszönöm szépen a nyereményt.

2018.06.17. 12:20
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.06.17. 08:18
Jó reggelt! Szép vasárnapot! Gratulálok a nyerteseknek!. Éva

2018.06.17. 08:17
Gratulálok a nyerteseknek. Csak így tovább! Vadvirág

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: abfashionlights
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Bardosi Attila: A HEG
A HEG

Reflexió Váci Mihály Százhuszat verő szív című versére

Olvasom e rímbe szedett sorsot,
mi remélte, mire én is vágytam,
de csak meghasonult a magányban,
és most összeállít egy lajstromot,
azt, hogy fel mit és miért áldozott.

Hogy hős volt-e, vagy egy balga bolond,
egy naiv gyerek, ki sosem nő fel?
Ki segített, ha dobálták kővel,
s mint leprás elől mindenki osont,
ha nyakában megszólalt a kolomp?

Nincs jogom pálcát törni felette,
hisz, amit tettünk, csaknem azonos:
Én is voltam tiszta is meg koszos,
húsommal a gúny magát etette,
s barát keze szögelt a keresztre;

életünk, nem való egy mesébe.
Habár sorsunk nagyjából hasonló
- s vagyunk feketék közt fehér holló -,
de mégis más a végkicsengése;
mindkettőnknek van erre mentsége.

Hogy ez miért történik pont velem,
talán nem fogom megtudni soha;
hiszen itt az életem alkonya.
Ki hegeszti be utolsó sebem?
Szeret..., nem szeret..., szeret..., szeretem...,

- egy új bimbót kivárni nincs időd.
Ha az utolsó szirmot letéped,
nincs, ami csalogasson lepkéket,
és ha elfogy az egykori erőd,
fényed elhagyja a csillagmezőt.

Megértésre vársz, de nem kapod meg,
igényeid túlzottan magasak.
Rád szállnak a szurkáló darazsak,
fullánkjuk nyakba váj, mint járomszeg,
mi marad, csak egy láthatatlan heg.

Néha lüktet, éget, mint tüzes vas,
éjjelente álmodat rabolja,
összegyűr egy átizzadt halomba.
Ébren hánykolódik a fáradt agy,
s egyszer csak azt érzed, hogy üres vagy.
5548
Anonim felhasználó - 2017. november 17. 21:43:44

Szepseges soraidhosz szeretettel gratulalok.
" Nincs jogom pálcát törni felette,
hisz, amit tettünk, csaknem azonos:"
ERosezek a sorok megmaradtak kemenyen emlekemben.

3933
vadvirag47 - 2017. november 15. 06:52:08

Jó, erős vers, sokakat érdeklő mondanivalóval. Nagyon jó a szerkezete, és a stílus is. Tetszéssel olvastam. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.