Simon Dávid: A farkas
A farkas

Farkas vagyok,
házak közt lakom,
kerestem, de nem
leltem boldogságom.

Kutyának neveltek,
hűséges házi állatnak,
oda dörgöltem magam
a nagyvárosi járdának.

Utaztam villamoson,
szerettem az embereket,
de féltek tőlem, s tudták,
én még jobban félek.

Mennyi dobbanás,
mennyi fájdalom,
belvárosban éltem,
de a pusztához tartozom.

Felégették szőröm,
meg is rúgdostak,
befogadtak végül
körúti hajléktalannak.

Meghalt bennem minden,
szabadon garázdálkodom,
elvadultan kutatom
széparcú zsákmányom.

Belül meg sírok,
pedig nem érzek,
magamra kívülről
idegenként nézek.

Néha még álmodom
omló fürtök illatát,
ölelést, nyirkos őszben
fűtött szobát.

Valósággá képzelem
polgári kutyaságomat,
ketrec mögé zártam,
ami téged megharap.
3313
paltetel - 2017. november 21. 09:39:41

Sokatmondó versed tetszik, hiszen bármilyen erős fajhoz(néphez) tartozol kiemelve onnan már csak megtűrt személy vagy. Elveszted létterületed, "faiságod", szokásod, hited.
Gratulálok!Rose

Tisztelettel,
Etel

5396
Kitti - 2017. november 20. 22:59:53

A farkas, mint kivert kutya és hajléktalan analógia. Érdekes vers.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.