Tóthné Földesi Ilona: Átláthatatlan
Átláthatatlan

Sóhajtásnyi nesz zavart meg,
túlnőtt rajtam a holtfáradt zaj.
Tűznehéz lélegzeted nem ereszt.
Veled fércel össze a félelem,
ha betakar az est, eressz el.
Színehagyott, fakó, kimerült
csillagokkal vérezni kezd a hajnal.
Szerelmen ejtett csendben
zuhanunk, mint kő a csobogásba.
Az élet bénít vagy bátorságot ad.
3649
Oroszlan08 - 2017. november 24. 22:09:12

Az a jobbik eset kedves Horla. Smile
Szeretettel üdv. : Ica

5548
babumargareta - 2017. november 24. 17:36:11

Drága Ica.
Nagyon szép sorok ,mint mindig !
"Veled fércel össze a félelem,
ha betakar az est, eressz el."
Egy kicsit titokzatosan írsz ,szinte minden versedben.Szeretem a stílust.
Szeretettel.....BabuRose

524
BogIcu - 2017. november 24. 17:18:01

Drága Ica!

"Az élet bénít, vagy bátorságot ad."
Neked bátorságot, és rendkívüli tehetséget adott.
Köszönöm, hogy olvashattalak.

Szeretettel: IcuRose

5396
Kitti - 2017. november 24. 08:29:01

"Szerelmen ejtett csendben
zuhanunk, mint kő a csobogásba."

Ez a sor, sokat mondó. Ha ráesik a csend a szerelemre, bizony talán rosszabb, mintha összetörne. Nincs mit számonkérni és nincs miért sem letenni, sem pedig folytatni. Nagy dilemma.
Szeretettel olvastam remek soraidat!Rose
kit

1520
grandpierre - 2017. november 23. 20:38:05

nAGYON KLASSZ!

5786
horla51 - 2017. november 23. 19:34:23

Kedves Ilona!

"Az élet bénít vagy bátorságot ad."
Van, hogy egyszerre teszi...

Gratulálok a vershez!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.