Bánlakyné Moravetz Edit: MOST MÁR TUDOM
MOST MÁR TUDOM

Titokzatos fényben haladok lebegve.
Honnan e fényesség sugározva szerte?
Tebelőled árad, mely köt mindent egybe.
Amerre csak nézek, angyalok serege.

Körülöttem szférák csodás zenéje zeng.
Köszöntve ekképpen, kik most érkeztenek.
Nem lépek én, suhan légiesen testem.
Vakító fény felé vonzza tekintetem.

Utam végén áll Ő, akihez igyekszem.
Karom felé tárom, már majdnem elérem,
Türelmesen vár rám ott, a végtelenben.
Egyszerre csak álljt int, kezét felemelve.

Nevemen szólít, ám hangját mégsem hallom.
Út végére értem? Ez végállomásom?
Csak érzem, amit mond, ettől megtorpanok:
"Nincs még itt az időd!" "Van még feladatod!"

"Ha elvégzed munkád, itt várlak az úton!"
Karom leeresztem, hiszen most már tudom,
Ő mindig velem van, bármerre indulok.
Reményt adó szavak, így visszafordulok.


Budapest, 2015. július 6.
Most már tudom: el kell végeznünk munkánk, be kell fejeznünk küldetésünk.
1991. szeptember 11-i éjszaka emlékére.
B. Moravetz Edith
277
farkas viola - 2017. november 29. 09:37:34

KEDVES EDITKE!
Nagy érdeklődéssel olvastam versedet, csodálatos utazás lehetett, bár, Te már odaát jártál.
Biztos sok reményt kaptál a további utadhoz. Örülök, hogy olvashattalak.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.