Vilhelem Margareta: Hegedű hangrések
Hegedű hangrések

Sosem vagyok egyedül,hiányban,
valakik éppen most reám várnak ,
többnyelvű hangok ,ízek csodája
megnémult igék, tettek vibrálása.

Csenddel zörögnek fájó érzékek
virágok ,madarak fákon, s a tövében
lekapart falak, lecsorgó vakolatok
nyikorgó ablakok ,lelakatolt ajtók.

Mennyei hangok átlátszó kék égen
mind velem vannak társas körömben
hallom hangjukat lírai szenvedéllyel
minden esemény egy külön kellem.

Bennem is a vágy csak zenét szülhet
lábam nyomából a világ mindenségbe ,
mert én vagyok üzenetük képviselője,
testembe bezáródnak a titokzatos éjjel.

Ahogy évek nőnek ,hegedű hangrések
széjjel fújt rózsabokrok között véreznek ,
minden pórusomban zene kacérkodik
míg rózsabokrok teste kéjben álmodozik.
5548
babumargareta - 2017. december 01. 20:26:08

Drága Ica .
Köszönöm szépen kedves megjegyzésedet !
Szeretettel....Babu

5548
babumargareta - 2017. december 01. 20:24:51

Kedves Tibi.
Nagyon szépen köszönöm látogatásodat !
Örvendek,hogy tetszett a versem !
Szeretettel....Babu

3649
Oroszlan08 - 2017. december 01. 15:15:13

Szép lett a versed, hangulata van...megérintett.
Szeretettel gratulálok: Ica

5567
Mirage - 2017. december 01. 11:03:22

Keves Babu !
Tetszik a versed különösen az utolsó szakasza,gratukálok

Szeretettel Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.