Simon Dávid: A
A

A kozmetikázhatatlan nappalok,
a lábtörlő sármintáiban az arcom,
pedig tudom, hogy nem is vagyok.

A tompa élű éjszakák űrmagánya,
a cselekedet minden szintű hiánya,
az ismétlődő csókok megszokhatósága.

A nyarak kétes utóíze, az ágyon a csikó,
a reszketés útvesztőiben titkos ajtó.
A szobám, mint álarcos bál, mint diszkó.

A letörölt táblák végtelen lehetősége,
a minden lényegtelen lényegessége,
a vizes szivacsok lassú csepegése.

A fotók kiszámítható hazugsága,
a kamuangyalok csücsörítő pofája,
a világ internetre pózolása.

A rossz szagú pokrócok halott bogarai,
a képeslapok távolba néző gyűrődései,
a keserű semmi, ez az olcsó talmi.

A hangsúlytalan terek bomlása,
szíved fenyveseinek suhogása,
a boldogság feltalálhatósága.

A lihegések almába harapása,
a mérő nyelvének zuhanása,
a bűntelenség gőzös szuszogása.

A gyerekjátékok puszta kegyetlensége,
a lányarcú fejhangok bizonytalan éle,
hogy mindennek ugyanaz a vége.
298
keni - 2017. december 05. 08:08:10

Kedves Dávid !

Jó ez a levezetett eszmefuttatásod, ami kicsit a mai világunkat célozta meg, mert tényleg minden lényegtelen lényegesebb az igazi érzelmek felett, amire ebben a versedben felhívtad a figyelmünket !

Köszönjük !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.