Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Sminkesem
Sminkesem

Valaki rám nevet
ahogy tükrömbe
nézek.

Ki lehet?

Furcsa vagy és
egyáltalán ki vagy ?
Talán csak nem én
lehetek,ki most rád
nevetek?

Csak nem az én arcom
változott meg?
Bólogatok
és ő is azt teszi,
ámulva integetek,
hát ő is int egy kedveset.

Már azt hiszem elköszönt,
de tévedek,ő is engem
méreget.

De ki lehet,...?

Párom rám nevet,
miért vágsz olyan
értelmetlen képet.

Á semmi, semmiség
csupán csodálom
az élet sminkesét.

Talán sminkelhetett
volna óvatosabban,
szinte minden ráncot
kirajzolt rajtam,....

,...és csendben dohogok
tovább magamban.

Kondoros 2017 november 30 Oláh Péterné Jantyik.
298
keni - 2017. december 08. 07:49:27

Kedves Rzsikém !

Nagyszerű pillanatképet festettél elénk és magad elé,,,
*Hiúság - ember a neved !*

Tudod sok minden van a ráncok mögött és lehet, hogy éppen ékességedet takarják,,,

Szeretve köszöntelek !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.