horla51: Fedezék nélkül
Fedezék nélkül

bőr feszül
bordák inak rácsai
mögött lüktető izom
présel életet szűkülő erekbe
elszántan küldi monoton
jeleit a végtelenbe
érintésed visszhangja
dobol halántékomon
arcod az arcom
az összegyűrt párnán
tegnapok sora az álmod
és hajnalban talán
már nem találsz rám
feledheted majd
hogyan ölelted
csontjaimhoz hűtlen
testem hús gyönyör
vágy idővel elévül
de veled tartok
mint átok vagy áldás
az utolsó pillanatig
fedezék nélkül
5786
horla51 - 2017. december 12. 19:01:37

Kedves Rita!

Ez az együtt töltött idő mennyiségétől, és minőségétől is függ.
Két ember eléggé bele tud "égni" egymásba.

Köszönöm, hogy elolvastad!

5396
Kitti - 2017. december 12. 12:48:28

Ott állsz pőrén és kiszolgáltatva, miközben nem tudhatod biztosan, hogy az álmod valóság-e.
Érdekes, különleges és jó vers ez. Grat!Rose
kit

298
keni - 2017. december 12. 09:49:30

Kedves Lajos !

Érdekesés, különös megfogalmazásban írt versedet jó volt itt olvasni egy kis változatosság kedvéért, mert nem szokványos, de nem is annyira elvont, hogy az érzelmeid előjőjenek át a verseden !

Örvendtem !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.