Kristófné Vidók Margit: Éji vándor
Éji vándor

Éji vándor ki az utcákat rója,
sápadt Hold fénye az oltalmazója,
lopódzik kietlen sikátorokban,
rongyos csuklya rejti őt a mocsokban.

Reszketeg kezében egy Bibliát tart,
űzött vadként figyel,nézése zavart,
Uram kérlek !-adj hitet,és új reményt,
adj szegény csavargónak még egy esélyt.

Egy otthont adj nekem Uram!-egy lakást,
hol a kandallóban izzik a parázs,
hol gyermeki kacaj a legszebb zene,
fénylő szemük a jövő üzenete.

Életem örök vándorlásban telik,
az én fajtámat mindenhol büntetik,
szemük csak a viseltes ruhát látja,
megvető nézésük lehúz a sárba.

Miért hiszik,hogy ők különbek nálam,
helytálltak-e az élet viharában?
-selyemágyban alszanak-e nyugodtan?
-midőn sorsokról döntöttek unottan!

Az én lelkem most gazdátlan,nincs párja,
eljön az idő,- láncát majd lerázza,
egy szelíd kéz még a megváltóm lehet,
utat mutat,a boldogsághoz vezet.

Ám addig magányos vándor maradok,
elrejtik arcomat ócska kacatok,
legdrágább kincsem e szakadt Biblia,
múltamból féltőn őrzött relikvia.
5535
Metta - 2019. szeptember 27. 07:54:40


Drága Marika!
Köszönöm az olvasást!
Sajnos egyre több embernek jut ez a sors!
Örömmel láttalak!
Szeretettel ölellek!
MargitHeart

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. szeptember 26. 23:29:11

Draga Maegitka! Mar ismeros ez a versed, megis ujdonsag
erejevel hat ram. Szomoru eji vandor elet. Sajnos nem
egyedi sors.
Olelesem.
M.HeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.