Tóthné Földesi Ilona: Mindhiába
Mindhiába

Virrasztanak egybegyűlt felhők az égen,
tornyot emelnek, aztán mind szétszéled.
A mennyei úton szellő söpör végig.
Egyszer rád találok, vagy egy angyalra,
kihűlt csillagra, kihűlt kék parázsra.
Az élet többet vett el, mint amit kaptam,
épül az elme által a pokol szép lassan.
Mögöttem zsoltárhangban megbotlott
a remény. Ünnepeken is fagyos a csend,
ha benne elmerülve imádkozom érted.
Megtanultam élni, nélküled, mindhiába,
mezítelen fasorban dideregve járok.
3313
paltetel - 2017. december 30. 08:53:40

"Ünnepeken is fagyos a csend,
ha benne elmerülve imádkozom érted."

Versedben mély érzelmeket tártál elénk. Tetszenek soraid, ahogyan kifejezed őket.

Egészségben, békességben gazdag Újévet!
Szeretettel,
Etel

3652
zina - 2017. december 29. 21:09:09

"épül az elme által a pokol szép lassan" - ebben a sorban érzem a vers kulcsát. Lélekben gazdag, boldog új évet! Rose

3649
Oroszlan08 - 2017. december 29. 15:18:17

Kedves Rita!
Mindenkinek meg van a maga keresztje...
Köszönöm a gratulációdat.
BUÉK.
Szeretettel: Ica

3649
Oroszlan08 - 2017. december 29. 15:16:22

Köszönöm Rzsike!
Boldog sikeres újévet kívánok szeretettel: Ica

4694
Rzsike - 2017. december 28. 19:34:27

Gratulálok , és ebben minden benne van
.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.