M. Laurens: BÚCSÚ A GYERMEKTŐL (2018. január)
BÚCSÚ A GYERMEKTŐL

Elhagy majdan a gyermek, ki felnő.
El, mint tájat a szél, mi száll,
Egybeolvad a földdel és az éggel,
Szemem sem látja sohase már.

Elhagy? Tán mégsem mindörökre,
Néha láthatom, én úgy hiszem,
Hisz gyermekem számomra mint Isten:
Szívemben Őt, magammal viszem.

Budatétény, 2017. december 15.
3872
M Laurens - 2018. január 03. 18:10:19

Kedves Horla, Kitti, Babu és Viola! Köszönöm, hogy nálam jártatok és olvastatok.
Legyen Boldog az Új Évetek! Heart Miklós

277
farkas viola - 2018. január 03. 12:27:56

Kedves Miklós!
Nagy szomorúság árad versedből, amely így igaz, de ez a Természet rendje.
Boldog újévet kívánok szeretettel: Viola In Love

5548
babumargareta - 2018. január 03. 11:05:35

Nagyon tetszett a mondanivalód Miklós drága.
Az igaz hogy "Elhagy majdan a gyermek"sajnos de szivünkben éHearts gondolatainkban mindig a ott vannak gyermekeink
Szép versedhez gratulálok szeretettel....Babu

5396
Kitti - 2018. január 02. 20:37:12

Igazi, mély szülői ragaszkodás képe van a versben. A kireppenő felnőtt gyermekeinkre miért is gondolnánk úgy, hogy elhagy? Mert ez az igazság. Más és mások lesznek fontosak a számukra, ám a szeretet köteléke úgyis visszarángatja őket. Tetszik a versed.

5786
horla51 - 2018. január 02. 19:08:34

igen, a gyermekek elmennek egyszer, ki közelebb, ki távolabb kerül.

De a további kapcsolat részben függ az együtt töltött időtől, sok példát

látni erre a világban.

Gratulálok a versehez!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.