Till Dávid B.: Üresség
Üresség

Sivár dombok, mint fehér hullahalmok,
Kihalt csenddel tornyosulnak fölénk,
Itt még a szél fütyülése sem zenél.

Elhagyatott, korhadozó szélmalmok,
Vitorláik nyikorgása suttog,
Az idő is csendben, vigyázva kullog.

Az égbolton keresztülszáll egy madár,
Fekete folt a végtelen vásznon,
Valós-e ez a hely, vagy csak álom?

Elmosódik az ősi, szent határ,
Amely élet és halál közt feszült,
Bár sír az éj szeme, mosolyra derül.

Az ember talán hisz, de nem remél már,
Nincs jövője, múltja sem volt soha,
Csak a jelen maradt neki, a mostoha.
3362
zsubanya - 2018. március 06. 19:45:06

Döbbenetesek a soraid.....szép és egyben lehangoló....kettős érzelmek tombolnak most bennem. szeretettel gratulálok: Zsuzsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.