Vilhelem Margareta: Mindörökké
Mindörökké

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla
ki őrzi testemet,
te vagy a szárny ki körül ölel
szeles estéken,
lábam alatt az aranyos homok
mi simítja talpamat
bőrömön napfény táncolgat
az a te ajkad .
Melleden remeg a szívem
mint zápor után
megtépett kis fecske fióka
nyári délután .
Kezedből bárdot faragtál
védelmemre
s oly könnyen forgatod szemed
mi engem őrizget.
Te vagy a nyár a zúzmarás télben
ki melegít ,
s a télnek fagyos szemgödréből
te világítsz.
Oly édes,könnyű az élet te veled
szilárd talaj,
gubancos ködös téli estéken
csak csupa kacaj,
szilárdan állunk a lépcsők fokain
lágy menetben
mert selymes titkok rezegnek bennünk
mind örökben.
5396
Kitti - 2018. január 08. 22:22:09

Babu! Nagyon szép verset írtál! Remélem az is látja, akiről szól! Smile

5786
horla51 - 2018. január 08. 21:16:01

"Ha tudnád,hogy te vagy a szikla
ki őrzi testemet"

Szerintem tudja, érzi!

Szép vers!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.