Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Putterer Magdolna Léna: Elmúlt
Elmúlt

Mint ahogy ablakon redőnyt tépi szél,
Úgy tépi elmémet a gondolat.
Szívembe beköszöntött a fagyos tél,
Jég borítja ábrándos álmokat.

Tegnap tombolt a nyár szívszobámban,
Mindennek volt varázsa, ragyogása.
Mára dermedt vérem a vénámban,
Megváltozott lelkem érzésvilága.

Szeretetért pofon csattant, jókora.
Lelket sértett modortalan modora,
Szívembe szavai vertek vasszeget.

Gyász van, s a szerelem halotti tora.
Én egyetlen Istenem a tudója,
Táncol-e lelkem angyala valaha.

2017. december 23.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
3649
Oroszlan08 - 2018. január 13. 13:35:52

Tetszett! Rose

5396
Kitti - 2018. január 13. 12:35:48

Ha elmúlt, hát ez van. Majd jön másik, ha akar. Ha meg nem jön, hát a világ nem dől össze azért...

298
keni - 2018. január 12. 11:08:10

Kedves Léna !

Úgy tűnik ez a szép is meg nem is versed eg szomorú szonett lett !

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.