Putterer Magdolna Léna: Elmúlt
Elmúlt

Mint ahogy ablakon redőnyt tépi szél,
Úgy tépi elmémet a gondolat.
Szívembe beköszöntött a fagyos tél,
Jég borítja ábrándos álmokat.

Tegnap tombolt a nyár szívszobámban,
Mindennek volt varázsa, ragyogása.
Mára dermedt vérem a vénámban,
Megváltozott lelkem érzésvilága.

Szeretetért pofon csattant, jókora.
Lelket sértett modortalan modora,
Szívembe szavai vertek vasszeget.

Gyász van, s a szerelem halotti tora.
Én egyetlen Istenem a tudója,
Táncol-e lelkem angyala valaha.

2017. december 23.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
3649
Oroszlan08 - 2018. január 13. 13:35:52

Tetszett! Rose

5396
Kitti - 2018. január 13. 12:35:48

Ha elmúlt, hát ez van. Majd jön másik, ha akar. Ha meg nem jön, hát a világ nem dől össze azért...

298
keni - 2018. január 12. 11:08:10

Kedves Léna !

Úgy tűnik ez a szép is meg nem is versed eg szomorú szonett lett !

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.