Deák Mária: Újra élt életek
Újra élt életek

Az arcod nem tud mosódni
emlékeimben, hiszen
a virtuális varázs
hol a kezembe
simult telefon képernyőjén
hol pedig a monitor
gyáva fényéből villant felém.
Nehéz így felejteni.
Reszketek és nem hiszem, hogy
egy vagy a sokból, hanem tudom
hogy általad vagyok s leszek.
Tudom, hogy elmúlt idők sötét
fellegéből születek újra veled,
s tudom hogy lelkem meghal nélküled.
Régen letűnt évszázadokkal
ezelőtt szerelmet áldoztál
buta és igaztalan magyarázatokon.
Látod, az élet újra játszik.
Nem ölelheti a nap a holdat...
de lassú tűzhalál perzseli
angyal lelkemet, s a Főnixet
megölni nem tudod, nem lehet.
Új találkozásban támadt fel a múlt.
Varjak köröznek felettünk.
Tarlót gyújt a nap,
piros ködbe burkol a magány -
Kínokkal élni kell tovább,
bár a szív megszakad,
de mindig lesz feltámadás.
És mindig van áldozat.
3757
jegmadar - 2018. január 24. 14:31:13

Kedves Kitti és Keni!

Köszönöm az olvasást, és a kommentet is.

Jégmadár

5396
Kitti - 2018. január 22. 11:21:10

Remek ez a versed jégmadár! Szerkezetében, rímeiben, mondanivalójában is tökéletes. A képek és emlékek özöne adja a hiány megélését és lét, nem lét közötti kapocs eseményeit fűzi egybe. Ám a fájdalmakat mindig meg kell élni ahhoz, hogy újabb kínok után felfedezhető legyen az öröm. Az áldozat ezért nem csak maga az, aki elesett ebben a harcban, hanem az a lelki veszteség is, ami az itt maradók sajátja, hogy tovább vigyék, tudjanak tovább haladni...

298
keni - 2018. január 22. 09:19:08

Kedves Mária !

Érdekes bár a versed, de csak az derül ki belőle, hogy most Te vagy az áldozat !

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.