Vilhelem Margareta: A Hold ragyog
A Hold ragyog

A Hold nagy kerek magánya
oly öregesen virraszt felettem ,
ott ragyog benne szüntelen
az eltűnt idők boldog mosolya .

Szépséget dalol ,ódát zenél
örök hitet adok neki.

Századok meséjét zengi
csonka világunkból kiemeli
a piciny harcunk himnuszát
remegő lelkünk harcát.

Vad,üdvös estéket mesél
reszkető fényes estén .

O,hányszor hallottam dalom
hányszor rezdült meg homlokom
sokszor csak Ő volt a vigaszom
neki sírtam el csak a bánatom.

Amikor elhagyott akaratom
ö volt a boldog holnapom.

Most téli fényben ragyog
virraszt álmaim fölött
mint egy hadvezér dereng
egy boldogabb hajnalt ígér.

Nézem, hallgatom,hiszem
nem hazudik fénye, remeg.[W.B.]
5548
babumargareta - 2018. január 23. 17:18:19

Drága Keni.
Nagyon szépen köszönöm ,hogy meglátogattál.
Köszönöm a hozzá fűzött soraidat .
Szeretettel....Babu

5548
babumargareta - 2018. január 23. 17:14:45

Kedves Zsuzsa.
Nagyon szépen köszönöm a kedvességedet.
Szeretettel....Babu.

5548
babumargareta - 2018. január 23. 17:13:23

Kedves Margitka .
Örvendek hogy itt jártál .
Köszönöm szépen a hozzászólást is szeretettel.
BabuSmile

5548
babumargareta - 2018. január 23. 17:08:30

Kedves Ica.
Nagyon szépen köszönöm kedves hozzászólásodat.
Szeretettel....Babu

5569
zsuzsahorvath - 2018. január 23. 12:26:17

Érdekes formában zengted meg a Hold szeretetét.

5535
Metta - 2018. január 22. 15:30:46

]Drága Babu!
Nagyon szép,szomorú vers!
Szeretettel:MargitHeart

4694
Rzsike - 2018. január 21. 13:55:10

Multunkon merengő versed tetszett.A Hold ő mindent látott,neki hinném,ha szóba álna velem.
Szerinted kikérdezzem ?Gratulálok Rzsik
e

3649
Oroszlan08 - 2018. január 21. 12:38:55

Megható szép a titkokat örző Hold versedben.
Szeretem vers!Heart
Gratulálok kedves Babu szeretettel: Ica

5548
babumargareta - 2018. január 20. 20:09:59

Én valóban gyakran használom a Holdat irásaimban,
mert szeretem is ,van benne valmi titokzatosság !
Köszönöm szépen a látogatást es a kedves hozzászólásodat .
Szeretettel....Babu

5786
horla51 - 2018. január 19. 22:16:13

milyen érdekes...mennyire természetes, hogy csak úgy felnézünk a Holdra...mintha csak járna nekünk ez a látvány. Méltatlanul bánunk vele, csak csodáljuk, pedig nélküle mi sem léteznénk. Felettünk virraszt, de értünk is!

Kicsit valóban a magány jelképe, én is kihasználom ezt verseimben Smile

Gratulálok a vershez!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.