Vilhelem Margareta: Békét adó fegyver
Békét adó fegyver

Lehet felborzolódott kedvvel
meghibbant Világon kesergek
hol jogaink lánccal kitépve
tömötten a fulladásig lihegnek.

Magunkat tiporjuk önfeledten
sóhajtunk vággyal istenekhez
becsukott ajtók vas kereszttel
villanydrótok égnek szentelten.

Mikor a fák is halva születnek
árnyak lesnek minden keservet
füvek pusztulnak alvadt vértől ,
s az élő csak holt embriót szül.

Valahol megbomlottal a zaj süketen
igénytelen szürke vizek medre
hullámzik bátran győzedelmesen
mocskos hálójában lábak,kezek.

S ha évszázadokon át rendre tipeg
az idő ,zajokban megkeseredetten
erő,jó útra térit bizalmas kellékeivel
míg felzúg a megszabadító zene

ami a zavart visszatartja egy időre ,
itt -ott hasonulnunk kell merészen
közös érdek kell szülje elismeréssel
hogy a halálnak ne legyen fegyvere .
5786
horla51 - 2018. február 01. 21:37:49

Kedves Babu!

Tapasztalatom szerint fegyver sohasem hoz békét.

Az értelem hozhatna, csak tudni kellene vele élni!

Gratulálok a vershez!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.