Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.12.12. 23:40
NYUGODALMAS ÍJÓ ÉJT KÍVÁNOK!

2018.12.12. 22:10
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.12.12. 20:24
Mindenkinek ki Smilevánok szép álmokat szeretettel.

2018.12.12. 16:09
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

2018.12.12. 14:35
RoseIsten éltesse a Gabriellákat!

2018.12.12. 12:52
Kellemes ,szép napot kivánok szeretettel ! Heart

2018.12.12. 07:09
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.12.11. 22:33
Jó éjt mindenkinek! Smile

2018.12.11. 21:50
Jó éjt.

2018.12.11. 21:46
Köszönöm a választ, József!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Pepe0617
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 1
vadvirag47
Bardosi Attila: MINDIG UGYANAZ(T) TESZI! (2018. február)
MINDIG UGYANAZ(T) TESZI!

(Parafrázis Radnóti Miklós Razglednica (4) című versére)

Most ezt is fogjam egyedül a sorsomra,
mintha a felelős mindenért ő volna,
hogy rányomta homlokomra a bélyeget,
mint marhára, mit izzó vassal égetett?

Rajtam van az első születésem óta
elrejtve mondatba, a kiejtett szóba;
ami most, az már megtörtént százszor velem.
A sárba vért bugyog számból a türelem,

ürülék és nyál, csontszilánk és agyvelő
szakadt szövet repedésén bukkan elő.
Hóhérom csizmája zsigerembe tapos,
a munkája - mint mindig - most is alapos.

Remélem, rám talál a várva-várt csoda,
s már nem én leszek minden bajnak az oka,
ami elmúlt, s ami még meg sem megtörtént.
De én csak gyártom, továbbgyártom a töltényt,

amivel a fegyvert csőre töltik újra,
hogy átlőhessék jelenemet a múltba,
és kezdődjön minden elejétől fogva;
az időnek így leszek örökre foglya.

De most sárral keveredik húgy és a vér,
a gyűlölet most is tarkómban célba ér,
nedveim másokéval vegyülnek egybe;
amit eddig mindig, azt most is megtette.

De én akkor sem tudok más lenni, csak az,
kit dísznek letéphetsz, s nem egy kikapált gaz,
hisz a felhő sem havazik forró nyáron,
ki hóra vágyik, az télre kell hogy várjon.

Mi szerves, elbomlik, de a kimondott szó marad,
ha emlékszel rájuk, egyre igazabb lesz szavad;
A hóhér megölheti százszor is a testemet,
de vállalom, ha benned újra megszülethetek.
5824
Manyo - 2018. március 13. 19:42:42

Szép vers!

3933
vadvirag47 - 2018. február 11. 17:34:56

Nagyon jó a versed, sőt több mint jó! Annál inkább megérdemli, hogy ne legyen helyesírási hiba benne. Tudom, ez elenyésző (bár, ha jól meggondolom - nem igazán!) egy ilyen költemény esetén, de talán nem veszed zokon?
Bocs, de az alábbi szó így helyes: "az időnek így leszek örökre foglya
A fogja szót ez estben nem helyesen alkalmaztad, az a (kéz)fogásra vonatkozik.
A fogolyt, az pedig Ly-nal kell írni.
Javíttasd ki, mert ez elég zavaró, és a versed megihlető költő tisztelete is megkívánja. Tetszéssel olvastalak. Rózsa

5396
Kitti - 2018. február 04. 09:48:31

Kedves Attila!
Köszönet neked jár ezért a versért! Ebben a versben ott van minden, ami Radnóti életét jellemzi, a lelki életét és a tragédiát tekintve, ami őt és ezzel a magyar irodalmat is érte. Nála tragikusabb életű költő nem igazán van, akit annyi sokan akartak megmenteni, nem csak az életét, az egészségét, de a javait is féltve. Műfordításai, prózái és főleg versei, amiket az utolsó percig meg kívánt menteni az utókor és az irodalom számára, jól példázzák zseniális tehetségét, műveltségét. Az én szememben ő a legnagyobb áldozata a korszaknak, tiszta életével, elveivel, makulátlan hitével az emberség és erkölcsi tisztaság megélésével. Megalázása külön fájdalom és megölése a legnagyobb csapás volt nem csak a nemzeti irodalom számára.
Nagyra értékelem ezt a versed! Ott lobog benne Radnóti szalmaszálon csüngő érzékeny lelke, szemlélete és tragédiája. Szerintem jobban és szebben, de főleg érthetőbben ezt nem is lehetne megírni. Köszönöm.

5565
abardosi - 2018. február 04. 09:07:18

Kedves Kitti!

Engedd meg, hogy most képzeletben fejet hajtsak képességed előtt, amellyel érzelmileg a szavak mögé tudsz látni. Már miattad is megérte megírnom ezt a verset! Nemcsak tisztelgésként szántam a múlt egyik "titánja" felé, hanem megpróbáltam elősegíteni, hogy meglássuk és megértsük gondolatainak időtlenségét, hiszen ezek nekünk szólnak, és a jövőben is aktuálisak maradnak (sajnos). Ezért utolérhetetlen Radnóti, ezért örök értékűek alkotásai, mindenfajta formai és technikai hatásuktól függetlenül. Elemzésed arra is egy kiváló példa, hogy az alkotási folyamatban mennyire meghatározó tényezőt jelent maga az olvasó is. Van, akinek a formai hasonlóság hiánya fontos, van, aki mint egy elmúlt esemény fölidézésének tekinti és van, aki eléri a versolvasás legmagasabb fokát, tartalmát magáévá teszi, és ezzel az alkotás folyamatának része lesz. Így minden olvasás egy új művet eredményezhet, ami szerintem az egyik legizgalmasabb és talán a legfontosabb dolog a költészetben. Az elemzéseddel azt sugallod, hogy Te versem olvasása közben már eljutottál erre a sokszor nehezen és csak fáradságos úton elérhető szintre. Nyilvánvaló, hogy számtalan olyan alkotótársunk van, aki sokkal jobban, szebben, érthetőbben, technikailag tökéletesebben tudná az említett célt megfogalmazni. Nekem erre tellett, de a Nálad elindított gondolatmenet azért bennem is megelégedést és örömet váltott ki. Fáradságodért és a rám áldozott idődért ezért köszönettel tartozom.

Üdvözlettel

A

5396
Kitti - 2018. február 03. 13:27:42

Szerintem több ez a vers, mint első olvasatra látszik.
Radnóti életét (halálát) ismerni kell hozzá. Az elkeseredést, a racionális világ meg nem értését - amit sokan együtt ővele szintén nem értettünk és nem értünk most sem. A sorsa az volt, ami, kikerülhetetlen.

..."hogy rányomta homlokomra a bélyeget,
mint marhára, mit izzó vassal égetett?"...

Ám az önvád, ami dolgozik mindenkiben, ha gondja van, hát nem hagyta nyugodni. Talán mert ő más volt, mint a többi azonos. Kétkedve töprengett azon, hogy talán még sem csak a születéssel kapott "bélyeg" az, ami a kilátástalan sorsot meghatározza. Talán a türelem meghozza azt a várt testi-fizikai-lelki szabadságot, amiben élni lehet és kell mindenkinek. Nem hozta meg!:

..."A sárba vért bugyog számból a türelem,"...

A megalázások és kifosztások tovább zajlanak és a történelmi helyzet nem hozza közel a feloldozást. Már csak a remény marad, a testi és még fájóbb lelki kín mellett, hogy végre felismeri Valaki, hogy nem tehet semmiről senki, többek között ő sem, csupán a születése okán. A felismerés, hogy a jelen nem változik, és ő marad aki marad, aki volt az lesz mindig, hát feloldhatatlan. Megoldhatatlan.

..."hisz a felhő sem havazik forró nyáron,
ki hóra vágyik, az télre kell hogy várjon."...

..."De én csak gyártom, továbbgyártom a töltényt,
amivel a fegyvert csőre töltik újra,"...

Átkíséri a jövőbe, ami teljesen jövőtlen, hiszen

"De most sárral keveredik húgy és a vér,
a gyűlölet most is tarkómban célba ér,
nedveim másokéval vegyülnek egybe;"...

És mindettől függetlenül és a megalázásokon túl, a büszkeség ott marad és töretlen dicsőségében hirdeti:

..."De én akkor sem tudok más lenni, csak az,
kit dísznek letéphetsz, s nem egy kikapált gaz,"...
Mert amit a természet elrendelt, az úgy marad örökre:

S a végszó, ami hatalmas gondolat és felfényezi az egész alkotást és magát a szerzőt is :
..."Mi szerves, elbomlik, de a kimondott szó marad,
ha emlékszel rájuk, egyre igazabb lesz szavad;
A hóhér megölheti százszor is a testemet,
de vállalom, ha benned újra megszülethetek."

Mert verseiben ott él, ott lüktet a lelke még most is, és büszkén vállalta életét, a fogolytáborban is és írta a verseit, hogy halála ne hiába tépje ki azt a hatalmas zsenialitást közülünk, amivel ő rendelkezett. Fájdalmas, szenvedésekkel teli ez a vers, mint az élete volt. Igazi parafrázis, igazi költemény ez a vers, ami közelebb hozhatja a nagy költő eszmeiségét az olvasóihoz. Köszönet érte!

5565
abardosi - 2018. február 03. 11:18:28

Jó reggelt Imre!

Köszönöm a kritikádat. De szigorú vagy a költészethez!

A parafrázisnak van számtalan értelmezése: bövebb gondolati kifejtés, újraértelmezés, tarlami átformálás ill. átfogalmazás, formai átalakítás, söt mitöbb szabadfordítás, hangulati vagy tartalmi idézés stb. Ebböl a szempontból a lírán és a zenén belüli parafrázis között semmi különbség nincs (lásd Liszt). Lényege a szerzönek a szabad, egy csak vonalaiban meghatározott határon belüli érzelmi és gondolati mozgása. Ezért sokszor csak egy érzelmet, egy gondolatot, egy hangulatot dolgoz fel, amihez nem kötödik egy szigorú formaiság. De mindez - mint minden - csak nézöpont és ízlés kérdése. Valójában az, amit naponta teszünk, amit percenként kimondunk, egy véget nem érö parafázis, hiszen csak arra reagálunk, amit környezetünk már egyszer megalkotott. És ami az alkalmazott formát illeti? - A forma az határtalan, függ személyünktöl és hogy kire vagy mire illetve mikor és hol reagálunk. Nekem ez most így sikerült. Nem Radnóti személyes sorsát igyekeztem vele illusztrálni, hanem...., de talán ezt most nem írnám le; remélem lesz valaki, aki megtalálja benne a lényeget. Ha nem, akkor rosszúl írtam meg a verset.

Üdvözlettel

A

2279
ermi-enigma - 2018. február 03. 09:57:06

Kedves Attila....
érdekes vers....de meglehet a parfrázis szót másképp értelmezzük....Radnóti Miklós csodálatos élet-búcsúztató imájából írtál egy magadra vetített gondolatmenetet...nem adtál többletet Radnótihoz, nem őt dolgoztad fel, magad hangsúlyoztad....
...
ha már írást írásban parafarizálunk akkor legalább a szerkezetet illenék követni....Radnóti gyors - egymásra épülő gondolatai nagyon részekre bomlanak ....és HOSSZÚ....Radnótinál egyik erény volt a tömörség....

üdv
iMRE

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.