Bojar Cassino: November (Egy téli nap)
November.

Nézd, megpihent sok pucér csillag-leány
Nem lengnek tovább, fáradtak a táncra.
El-elmerengve felhőt sző a lelkük,
S gyémánt könnycsepp hull az éjszakára.


Szakadt felhő-leplét magára húzva
Törött tócsa-tükrökbe bujt a szép Hold.
Vak koldusként matat a múlt időben
Nem tudja, mit keres, csak érzi: szép volt.

Elhagyta Őt szerelme mindörökre
Egy kacér, kóborló, jött-ment senkiért,
Aki keletről tűnt fel tündökölve,
S nem látta senki sem: merre ment s miért?

Új messiásként tört a horizontra,
Ígért örök tavaszt, szított száz reményt,
S kacagva hagyta kőbe-jégbe fagyva
Megcsalt szerelmei elárult hitét.

November itt. Elért fagyos szerelme,
Ágyába húz dermesztő jég-kezével.
Ne félj, öleld meg Őt, s elégedjél meg
Vászonra festett tűzhely melegével.

Bojár Cassino
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.