Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

horla51: Tengerparti alkonyat
Tengerparti alkonyat

Ülök a homokban.
Óvatosan közelít a tenger.
Kíváncsi hullámok
osonnak a part felé.
Megbámulják, ahogy a hallgatag
ember elgondolkodva csodálja
újra és újra szőtt palástjuk
ezüstös gyöngyeit.

Sirályszárnyaknak feszülő
láthatárt kutat szemem.
Vitorlák fehér foltjai
oldódnak fel a messzeségben.
Körvonalukat vesztve
árnyékuk áttetsző, mint a pára.
Halovány, táncoló foltok
tisztakék ég alatt lebegve.

Elvarázsol a változás
megnyugtatóan ritmikus dallama.
Csapongva visszhangzik fejemben.
Megszólít, talán figyelmeztet
a létezés egyszerű hangján.
Végleges helyét keresve
születik ez a pillanat,
otthont remélve bennem.

Fakuló színeket
hagynak maguk mögött
az alkonyat felé sodródó fények.
Lassan felállok. Már érzem
testemhez simuló ujjait a szélnek.
Ha megérkeznek a csillagok
a végtelen üzenetével,
még itt találnak a leszálló éjben.
5396
Kitti - 2018. február 09. 10:36:54

"az alkonyat felé sodródó fények.
Lassan felállok. Már érzem
testemhez simuló ujjait a szélnek."

Csodás kép!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.