Vilhelem Margareta: Utolsó mohikán
Utolsó mohikán

A széken ledobott ruhák hevernek
tudom kedves , örülsz létemnek
a nyári melegben nedves a hajad
nézel szótlan,nincs semmi szavad.

Szobád falai képekkel van tele
tudom te vagy a képeknek ünnepe ,
a szoba lilás fényekben ragyog
hajamon a napnak sugara csillog .

Kezedben minden színesé válik
mint indián tollai színekben világit ,
mi arcodról s szemedből hiányzik
mind szívedben van, ott pompázik.

Nem vagyok jó helyen észre veszem
a nyári melegben a fagyos hideget ,
bár vártál engem,de nem én hiányzom
hiányoznak színek , vérzik szívedben

az elképzelt ecsetek a festőtáblán ,
szerelem nincs,de nem is hiányzik
utoljára egyszer a pohár megtelik
majd eltűnsz mint egy utolsó mohikán.
5668
meszaroslajos60 - 2018. február 09. 09:50:24

Kedves Babu!
Szomorkás soraidat szeretettel olvastam, gratulálok, Lajos.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.