Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Putterer Magdolna Léna: Reményt elvesztve
Reményt elvesztve
Jagos István Róbert emlékére

Megszülettél, te éltél zaklatott életet.
Lelkedet nyomták régi súlyos bűnjelek,
Mik marták, tépték lényedet.

Lelkedben ott maradt a marás mély nyoma,
Kényszermosolyt karcolva hagyott arcodon
A múltnak őrült ördöge.

Jelenben továbbkínzott, tudta tönkremész.
Bármerre néztél, előtted állt, rád köszönt.
Ő nem enged felejteni.

Hányszor vágytál anyád, apád válaszára?
Hányszor hagyott magára miattuk a remény?
Sokszor, nem csak alkalmakkor.

Ilyenkor hosszú volt mindig az utcasor,
Imbolygó lábadon járkáltál fel-alá
Megfáradva, mint egy vándor.

A fájdalmad nagy volt, torokfojtogató,
Mi őszinte szeretettel gyógyítható.
Érte nyúltál fel az égig.

Vajon kapsz az égiektől vigasztalást?
A fájdalmas múltad tán már történelem,
S nem érzed a fájdalmakat.

Rég szavalják verseid, dalolják dalod,
Hallgasd meg őket, vess le ránk egy pillantást,
Lásd, mily nagy itt a fájdalom.

Ott fent is csillag vagy, erre van alkalom.
Fájdalomtól szenvedünk valamennyien,
S minden könnycsepp kőkemény.

Lelked írt versek mind értékes üzenet.
Költő voltál, vagy, a legtehetségesebb.
Ragyogsz, nem csak estefelé.

Fényed fénylik földön, égen, mindenfele,
Emléked továbbél bennem, mindenkiben,
Verseidben, mindnek vannak sikerei.

Nyugodj békében, legyen neked könnyű a föld!

2018. február 10.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
5396
Kitti - 2018. február 14. 10:12:56

Sad Rose

298
keni - 2018. február 13. 10:14:44

Kedves Léna !

Ez egy jól sikerült mindent eláruló, hosszú búcsúzás egy elhalt költő szép emlékezetére,,,

Pax Vobis !

Üdvözöllek !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.