Kristófné Vidók Margit: Nélküled
Nélküled

Vágyom, hogy halhassam simogató hangod,
messze vagy tőlem, az ég lett otthonod.
Várlak minden reggel, várom az ölelést,
de nem látom arcod, sem párnán a gyűrődést.

Érzem jelenléted minden rezdülésben,
kelő napsugárban, a hold ezüst fényében.
Lágyan simogató, tavaszi szellőben,
ott vagy velem a tomboló esőben.

A lángoló nyári naplementében,
az ősz ezernyi búcsúzó színében.
Hulló hópelyhek fergeteges táncában,
a fagyos tó kristályos hullámában.

Múló évszakok, mardosó fájdalom,
a sóhajok lassan csitulnak ajkamon.
Egyetlen vigaszom az új nap pirkadatán,
hogy találkozunk még az égi csillagtanyán.
5548
babumargareta - 2018. február 17. 17:55:46

Drága Margitka.
Szépséges soraidhoz szeretettel gratulálok !
Sok a fájdalom benne !
"a sóhajok lassan csitulnak ajkamon."Smile
BabuHeart

5535
Metta - 2018. február 17. 06:55:55


Kedves Keni!
Köszönöm szépen kedves szavaidat!
Szeretettel:MargitRose

298
keni - 2018. február 16. 09:42:43

Kedves Marit !

Szépen emlékeztél meg aki már elhagyott, és szépen vágyakozol arra, hogy újra találkozzatok !

Fájdalmas gondolatok szépen leírva !

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.