Vilhelem Margareta: Ki tudhatná
Ki tudhatná

Ki tudhatná azt megmondani
mennyit köszönhetek neked
csak érzem ,de csöndesebben
hogy mindig tükör voltál nekem.

Milyen szó illik rád kedvesem
miféle áttetsző égi fényeknek
szikráiból válogassak új nevet ,
mi szeretettel átfogná tested.

Mert nem találok hozzád hasonlót
te magad vagy hozzám azonosuló
tükrödben képem csupa rózsaszirom
csend van a szívben ,ha veled vagyok.

Hangod hangommal összekoccan ,
s szeretve lángokkal szakadatlan
látom kinyúlt ölelésed átsuhanva
csillagfényként, örökké magamban.

Csak ringass tovább szerelmesen ,
s táncoljunk zenére könnyedén
álom és valóság határánál szemlesütve
megfürdetem lelkem a szemedben .
5548
babumargareta - 2018. február 16. 20:29:38

Drága Tibi .
Nagyon szépen köszönöom kedves szavaidat !
Valahol ott vagyok az "álom és valóság határánál ".
Szeretettel ....Babu

298
keni - 2018. február 16. 06:48:45

Drága Babukám !

Azt hiszem ebben a megint szép versedben több vágy van, mint visszaemlékezés,,

Szeretettel olvastalak !

- keni -

5567
Mirage - 2018. február 16. 00:14:22

Kedves Babu !

Nagyon szép gondolatok egy régi szerelemröl emlékezve,vágyódva felidézve.
Jó volt olvasni szép versedet

Szeretettel : Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.