horla51: Téli hajnalon
Téli hajnalon

Lomha ködfoltok közt támolyog az út.
Hópelyhek pihennek fázós vállamon.
Szórt fényben csillogó jégkristály szemek
vizslatják léptem, ha olykor megcsúszom.

Fekete vér csorog fehér sebekből.
Megdermedt ágak markában ül az ég.
Fák alatt bujkáló, befagyott tócsák
tükrét felgyújtva lángol a messzeség.

Foglyul ejtenék a felkelő napot.
Börtönük mélyén didereg a remény,
vörösen izzó sugarakon ülve
talán már a tavasz utazik felém.

Néha suttogás visszhangzik a szélben.
Március üzen a megfagyott földnek.
Február jégszívét majd felolvasztja,
színeket ültet és illatos zöldet.
5786
horla51 - 2018. március 06. 11:25:50

Kedves Rózsa,Ica, Kitti, és Rita!

Nagyon köszönöm, hogy itt jártatok, és örülök, hogy tetszett a vers.

Várom már én is nagyon a tavaszt!!!

5396
Kitti - 2018. március 05. 16:53:12

Ez is egy kis remekmű. Szinte láttalak ahogy havas kabátoddal lépkedsz a kködben... Tetszett nagyon a versed.

3649
Oroszlan08 - 2018. március 03. 19:55:39

Gratulálok remek hasonlataidhoz!
Szeretettel: Ica

3933
vadvirag47 - 2018. március 03. 19:46:51

Könnyed, finom köszöntése a készülődő tavasznak. Tele szép, csalogató életképekkel.
Öröm volt olvasni. Rózsa

5786
horla51 - 2018. március 02. 15:52:28

Kedves Etelka!

Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik!

5816
motoz - 2018. március 02. 15:46:27

Nagyon szép, gratulálok: Etelka

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.