Kila Eszter: Macskakövek
Macskakövek


Sárga macskakövek tömegén tipegek,
Magas sarkúban ez egy nem könnyű menet.
Gödrök erre, kátyúk arra,
De én ettől már nem mászok falra.
Tudom, hogy jönnek majd sima utak,
Mik a távolból mutatják a helyes utat.

Csendre ébred a fáradt alkonyat,
A néma csend, mi a szavakon is túlhat.
Arcom görcsbe rándul,
A mosolygástól már-már megfájdul.
Várom a percet, vágyom az ölelést,
A pillanatot, mikor félve hozzámérsz.

Azt hittem eddig csak a szellő simogat,
De találtam olyat, ki aggódva hívogat.
Boldogok a lelki szegények,
Mert szívükben már nem laknak remények.
Én derülten bízom kedveszegetten,
S nem hajlok rosszra eszeveszetten.
1520
grandpierre - 2018. május 13. 20:05:13

kLASSZ ÍRÁS.

3362
zsubanya - 2018. március 07. 13:07:05

Tetszett! Izgalmas gondolatmeneted és a következtetésed bizony elgondolkodtató! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.