Tóthné Földesi Ilona: Fekete-fehérben
Fekete-fehérben

Hóköpenyben alszik már a város.
Fekete - fehér, lassú film pereg,
nem történik semmi, semmi sem.
Próbálkozom színesben látni
az egész világot, a gyerekszobát.
Fekete árnyak, rezgő, halk nesz,
anyám pírban szült, enyhe kínnal,
vérző bíborban hagyott magamra.
Az ajtó előtt állt egy fekete angyal,
fehér muskátli virított az ablakban.
Fekete a hajdan volt szikra, az iskola,
a régi ház udvarán havas fenyőfa,
hol boldog rügy nem fakadt soha.
Virrasztó éjeken az óra ütemére
múlt sajog, beteg, lázas szív ketyeg.
Az ember csak áll, majd körbejár,
látni, csillagokkal játszik az éjszaka.
Habfehér párnán fekete a sóhaj,
toporog az ajtó előtt egy angyal.
Kialszik a muskátli az ablakban.
3649
Oroszlan08 - 2018. március 03. 19:48:17

Drága Rózsa!
Nem épen mai vers ez,szomorú valóban, mint általában a verseim. Hidd el vannak könnyedebbek is, talán itt az oldalon is.
Szeretettel: Ica

5548
babumargareta - 2018. március 03. 17:18:41

Drága Ica.
Nagyon szomorú sorok !
A feher-fekete szinekkel meg keserűbbé vált a versed!
Gratulálok szeretettel....BabuRose

3654
deva - 2018. március 03. 12:11:55

Icu! Színek ellentétével még jobban kihangsulyozod a mondanivalót. Nagyon szép. Megnyugvást szívednek. Szeretettel. Éva

3933
vadvirag47 - 2018. március 02. 11:54:50

Icukám, meghatóak soraid, és egyben szomorúvá tesznek...érezve, milyen nagy fájdalom, magány húzódik meg mögötte. Annyira szépen írsz arról is, ami nem is szép, de az nem jó, hogy a múlt rád zuhanó emlékeiből bilincset kovácsolsz magad köré. Ne tedd! Sok szépség vár még rád, és akit szeretnek...az nem hal meg soha! Együttérzéssel olvastalak. Szívből ölellek. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.