Vilhelem Margareta: Megnyugodva
Megnyugodva

Évek alatt feleszmél egy emlék
keresem benne az ősi szeszélyt ,
hullámzik bennem minden egyben
bár néha feszít egyre élesebben.

Megismertem a vonzó férfi ölelést
melyek ritkán kiábrándítók lettek ,
vereségből néha nyereség ébredt
elzsibbadt szívnek kis ketrecén.

Léptem érzelmes karok útvesztőjén
ismeretlen szenvedélyek lejtőjén ,
újult szível meneteltem veled ébren
estikéknek csilingelő nevetésében.

Mert minden élet oszthatatlan remény
bennem te vagy, benned én szendergek ,
ami nem volt enyém azt is megszerettem
s megnyugszom ha lépkedek melletted .
5567
Mirage - 2018. március 02. 11:22:13

Kedves Babu !

Megfontolandó gondolatok,különösen az utolsó versszak ami nekem nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak mint mindég
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.