Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kövesdi Ferencné: Meglőtt szárnyú gólyamadár
Meglőtt szárnyú gólyamadár
/Igaz történet 12 éves koromból/

Háború volt meglőtték a gólyát,
Hónom alá vettem az „áldóját”!
Hosszú volt a lába, csőre, nyaka,
Nyögve húztam magam után haza.
Udvarunkban sétálhat az árva,
Nap-mint nap én vigyázhattam rája.

Fogtam neki „brekekét” eleget,
Őfelsége sohasem éhezett.
Kelepelt már, nagy volt a vigasság,
A környéknek igaz látványosság,
Udvarunkban sétált a tyúkokkal,
Nem csatázott mással, csak kakassal.

Én meg szegény, hordtam a sok békát,
Meguntam már, ez a nagy igazság.
Közben ősz lett, „vándorlási ösztön”,
Hogy előjön, sejtettem én rögtön,
Próbálgatta szárnyait a gólyám,
Többi társa Afrikába megy már!

Egy szép napon sikerült felszállni,
Kezdett érte az én szívem fájni!
Úgy elrepült tőlem el sem köszönt,
Az etetés robotja így megszűnt.
Szomorú a történetem vége,
Az én gólyám fölrepült az Égbe.

Neki repült a jegenye fának,
Vége lett a szegény párának!
Tudta ő, hogy merre van Afrika,
De ereje sehogy sem futotta!

Kövesdi Ferencné: Teréz