Vilhelem Margareta: Megbocsátás
Megbocsátás

Gyűlölöd azt, mit tönkretettem
az átvirrasztott buja éjjeleket,
tudom, majd visszakéred tőlem
azt is, amit még nem is tettem.

S a hévvel bíró győzelem érve
még piheg, hiába kérdezlek téged ,
még fáj az öntudatlan őszinteség
és hogy emberibb lettél, ígértél.

Nincs kegyelem: verseny győztes
az, aki jobban gyűlöl, a bölccsé
aki mindent karóhoz kőt ebként
okosé a kegy, az idő mindenkié.

Nem remélhetek újabb kegyelmet
amíg bennem, új bűnök születnek
és halálos szorításom mérgezett
hiába igyekszem hősiesen elédbe.

Most szíved fölé hajolok békésen
hallgatom és csitítom heves véred
megvárom míg kegyelmes kezed,
végig simítja hevesen forró testem.
5548
babumargareta - 2018. március 27. 10:10:25

Kedves Rita.
Örvendek Neked !
Köszönöm szépen figyelmességed !
Szeretettel....BabuSmile

5548
babumargareta - 2018. március 27. 10:07:55

Kedves Tibi.
Köszönöm szépen kedves bejegyzésedet .
Néha szükség van önvádra is ,ha tovább akarunk lép
Szeretettel....BabuSmile

5567
Mirage - 2018. március 27. 01:05:57

Kedves Babu !

Önvád,kárhozott szerelem,kegyelem mind egyre megy az életünkben.Vádolni nem érdemes
mindenki bűnös,nyugodjunk meg
Tetszett a versed,gratulálok
Szeretettel : Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.