Török Nándor: Kelepce (2018. április)
Kelepce

A szíved szilajon, féktelenül vágtat,
satuban mellkasod, meggörnyed a hátad,
belül túlpörgetett óramű dörömböl,
vér serken a padlót kaparó körömből.

Kaparod a padlót és küszködöl némán,
furcsa szégyenérzet ármánykodik bénán,
ordítanál talán, de nincs hozzá erőd,
úgy érzed, csontodat vakarja a velőd.

Vakarja csontodat, verejtékben úszol,
semmiben se bízva ágylábig elkúszol,
föladod a harcot, elfogy a levegőd,
képsorok peregnek lezárt szemed előtt.

Peregnek a képek s várnál egy imára,
fájdalmad küszöbét csiszolja simára,
hátad közepében egy elképzelt csákány,
a szemedben könnyek, a véredben kátrány.

Könnyek a szemedben, elszorul a torkod,
nem segít istened s mindennek lehordod,
rájössz, hogy sorsodat kísérő szerencse
már végleg elhagyott, szíved egy kelepce.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.