Zagyi G.Ilona: Bennünk lélegzik... (2018. április)
Bennünk lélegzik...

Ha félnék, vagy félnél ezen az úton,
te vigyázz rám, s én a kezemet nyújtom.
Fényhez és sötéthez alkalmazkodom
itt, ahol talán próbaidőm töltöm
ebben az állandó ismétlődésben.
Megküzdésem e kócolt élet ösztön,
költöm, bogozom tiltakozásképpen,
s ha félnék, vagy félnél ezen az úton,
te vigyázz rám, s én a kezemet nyújtom.

Fonódó sorsunk mint életfa ágak
törnek, de mégis egymásra vigyáznak.
Láthatatlanul, mégis láthatóan,
vihar és szélcsend szól rólad és rólam.

Ha lennék, vagy lennél elégedetlen,
én majd megmentelek, s te ments meg engem.
Ifjún, éretten, lelkesen, csüggedten,
hogy visszanyerjem, időnként elveszik
az élénk szín a szürke sziluettben.
Érezz, hogy érezzem, bennünk lélegzik
a jó, amiért születtél, születtem...
s ha lennék, vagy lennél elégedetlen,
én majd megmentelek, s te ments meg engem.
5816
motoz - 2018. június 17. 09:43:26

Gratulálok a szép versedhez: Etelka Rose

5162
feketenedr - 2018. május 04. 18:16:21

Kedves Ilona!

Sok szeretettel gratulálok Tetszenek a versedben leírt mély érzések.

Üdvözlettel: MargóRose

5940
silberin - 2018. április 07. 10:16:24

Kedves Ilona! Főleg a középső versszak tetszik, akár önálló vers is lehetne.
Üdv: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.