Röpke pillanatok

Ott ültünk a padon nagyon sokat
felettünk alkony homályosodott
ábrándokba takartuk vérző ajkunk
boldogan , benne volt tudatunk .

Álmaink őrködő szemek lettek
tettek rajzottak közöttük lesben
nagy Hold karima fényével intett
bűbájosan ,fehéren keringett .

Tavasz volt ibolya,kikerics nyílt
illatukat ontották , páraként,
ajkadon elhalt a titkos beszéd ,
némán fogtam álmaim kezét .

Tudtam, hogy elmondtam rég
pillanatok alatt eltöprengtem
nyugtalan voltam ,döbbentem
a szón , ami kínos ne legyen.

S valahol zene szólt vídáman,
de gyötrelmem véget nem ért
akácfa virágja is rég repedezett
de ültünk a padon szótlanul rég.

Elmerengtem arcodon titokban
lopva hogy észre ne vedd soha,
gondolatomban arcod mosolya
boldoggá tenne,friss tavaszban.