Tóthné Földesi Ilona: Esendő pára
Esendő pára

Falánk, szürke árnyékkal tűnt el
a szeszélyes fény, a fáradt pára
sosem látott ily sötét éjt szegény,
mely feketénél feketébb az ében.
Rőtlángot lelt a csillagközi térben,
a Tejutat csendben felsepregette.
Álom és ébrenlét határán a pára,
várta jöjjön érte a hajnal valahára.
Az idő homokórája pereg, beleférek
hajnali fénnyel, én az esendő pára,
cseppenként halok meg, sóhajtott,
gyöngyeiből szomjas tulipán ihatott.
3654
deva - 2018. április 10. 14:21:29

Icu! nagyon szép a versed. de vége lenyűgözött. "hajnali fénnyel, én az esendő pára,
cseppenként halok meg, sóhajtott,
gyöngyeiből szomjas tulipán ihatott."
Szívvel gratulálok. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.