Szatmári Gizella Emese: XXI. század
XXI. század

ült megroggyant tűzfalak lábánál
magára húzva egy papírtakarót,
dermedt kezével feleselt az égnek
eres bőrén a hideg áment rajzolt, s valót
szállingózott tömény eső,
s fönn, a csöndben tekeregtek vadludak
jégkemény felhőkön köd vetkőzött,
tivornyáztak a szószátyár madarak
üres teste morogva kondult,
kínnal tetoválta bánat az arcát,
remegett, szeme megcsordult:
- Ó, az Isten mindjárt elbocsájt -
lihegve köpködte a szavakat
fagyos leheletébe álma ragadt

reménytelenség vasláncai így kötötték meg
a képlékeny, színlelt holnapot
az ember utoljára önmagával birkózott,
majd eloldozta a XXI. századot
5945
Emese - 2018. április 14. 20:10:49

Kedves Babu! Nagyon köszönöm a kedves szavakat! RoseRoseRose

5548
babumargareta - 2018. április 12. 18:04:19

Érdekes megfigyelő tehetséged van !
Olyanszerű mint a világ titka !
Kierjedt mindenre !
Szép soraidhoz szeretettel gratulálok....BabuRoseRose

5945
Emese - 2018. április 11. 07:57:22

Rose

5945
Emese - 2018. április 11. 07:57:07

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet és kedves szavaidat!

5940
silberin - 2018. április 10. 10:38:36

Kedves Emese! Nagyon kifejező a versed, egyéni, láttató képekkel. És még igaz is.
Üdv: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.