Müller Anikó: Korlépcső
Korlépcső

A virágok illata már
nem olyan mint amikor
először éreztem.
Vadvirágok, már nem
hervadnak diónyi tenyeremben.
A végtelen mező, a rét,
már csak emlékeimben
bontja szirmait.
Valami eltűnt azóta,
valami folyton elveszik.
Valamit mindig elrabol a pillanat,
valami, örökre az övé marad.

Fiatalság, miért engeded,
hogy észrevétlenül legyőzzenek?!
Fiatalság, hová tűnik erőd?!
3654
deva - 2018. április 21. 07:53:29

Kedves Anikó! Az élet körforása! Születünk és elmegyünk. Az elmúlás sokszor fájdalmas, de vannak mindig szép és jó dolgok. Szeretettel olvastam remek versed. ÉvaRose

5848
bodijulcsi - 2018. április 20. 16:14:02

Szia Anikó!

Na igen, a sors már csak ilyen, idővel szép lassan elveszi a gyermeki örömöket - DE: ad helyette mást, csak nyitott szemmel kell járnunk! Wink

Jó volt olvasni! Rose

Julcsi

298
keni - 2018. április 20. 10:35:17

Anikó !

Ez sajnos így van, mert mi is az evolúció részesei vagyunk !

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.