Tóthné Földesi Ilona: Egyszer elengedem
Egyszer elengedem

Mintha nem is léteztem volna,
egy pillanatra nagy könnycsepp
voltam, vérvörös rózsát öntöztem,
mindig egy csöppel kevesebb vér,
egy csöppel kevesebb a remény.
Holt apám kerestem s édesanyám.
Nem kellene már éreznem mi fáj.
Egyszer elengedem a síró napom,
megrepedezik, bevérzik az alkony.
Esti harang szól, az ámen reccsen,
szétnyíló lapok az imakönyvben.
Sorsom, csendem tetten értem.
Talán ismeretlen szív volt bennem.
egyszer úgyis szétporlad a testem.
3649
Oroszlan08 - 2018. május 12. 09:11:42

Drága Eta!
Heart-ből köszönöm!


Öleléssel: Ica

298
keni - 2018. május 12. 08:57:44

Kedves Icám !

A szeretteinket soha nem fogjuk tudni elfelejteni, elengedni, úgy, hogy meg se próbájuk megkísérelni, amíg élünk bennünk vannak,,,
Az már más kérdés mi lesz, ha már mi sem leszünk !

Komoly gondolatsor !

Szeretettel !

- keni -

5786
horla51 - 2018. május 11. 19:29:47

sohasem engedjük el szeretteinket.

s ha elporladunk egyszer, akkor is csak a tudat szintjén.

Elgondolkoztató vers, gratulálok! Rose

3377
LIne - 2018. május 11. 17:28:23

Nehéz gondolatok.

Ölellek Ica!
Eta

3649
Oroszlan08 - 2018. május 11. 15:33:50

Kedves Kati, Rita, Julcsi
Nehéz elengedni a szeretteinket, talán nem is lehet soha. Köszönöm a kedves soraitokat!
Szeretettel: Ica

5848
bodijulcsi - 2018. május 11. 14:28:16

Kedves Ica!

Nagyon az elmúlás felé hajló vers - de nagyon szépen megírva.

Szeretettel Rose

Julcsi

5940
silberin - 2018. május 10. 23:26:28

Kedves Ica! Szép vers. Szerintem teljesen sosem engedjük el, csak úgy teszünk, mintha elengednénk...
Szeretettel: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.