Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

I.P.Steve: Lélekkel ölelve
Lélekkel ölelve

Fejletlen fa ága könnyen kopaszodik,
hajbókol, fürgén hajlong. Megalázkodik.
Még könnyen reccsen a kis csenevész satnya,
olyan, mint kinek nincs, se apja, se anyja.

Vastag törzsű, erős fának izmos ága,
öreg, ráncos kéreggel takart a háncsa,
lombjának árnyában alhatod az álmod,
csicseregni hallod a madárvilágot.

Egy fa , ha úgy fontos, eltakar egy embert,
míg máskor, ha kell, lombja árnyékot vethet
és van, mit olykor lelkünknek ölelni kell,
mert törzse, egy berajzolt szívet őriz meg.

Lombos famatuzsálem, vagy facsemete,
simogassa az élet éltető szele!
Lelkem magához öleli, féltőn, mindet,
mint egy szeretett, szép, természeti kincset.

I.P.Steve
5519
ipSteve - 2018. május 24. 14:22:40

Köszönöm szépen kedves Rózsa!
(István)

3933
vadvirag47 - 2018. május 20. 15:40:08

Kedves, mélyen őszinte vers a - fák életén keresztül - az áldott természet szeretetéről. Jól sikerült, örömmel olvastam. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.