Auerbachné Tóth Katalin: Én voltam Joanna von Altdorf
Én voltam Joanna von Altdorf

Hittem szépben, jóban, és sok másban
Hittem barátok bizalmában.
Csalódtam, mert elárultak,
Bizalmat nekem nem szavaztak.

Ellenségünk kezére kerültem
ki kíméletet nem ismerve
gyötört s tiporta becsületem,
De nem engedtem egykönnyen.

Nem adta fel, de neki minden kellett,
mit tudhattam, rejtjeleket.
Végezetül aljas cselt vetett,
zsarolással állított maga mellé engemet.

Kényszerből esküdtem hűséget neki...
Tudta: így tudásomat megszerezheti!
De büszke nem lehetek csak arra,
hogy - bár fájt, de - álltam a szavam.

Lopni, csalni, korábbi titkokat elárulni,
Ez lett mellette az életem - tudni
tudtam, hogy ebben én nem nyerhetek,
s csak várni tudtam a vesztemet.

Meggyalázta korábbi hűségemet,
aztán összetört testemet.
Lelkem sikítani akart volna,
de feladtam, porba hullva.

Övé lett tudásom és a testem,
magányosan gyötrődött a lelkem.
Elárultan, árulás vádjával sújtva
Felé fordult áruló szívem.

Számításból kedves volt velem,
s magáéhoz kötötte életem.
(Tipikus Stockholm-szindróma,
de én nem tudtam róla.)

Társa lettem bűnben, szégyenben,
nehezen bírta ezt a lelkem.
Meghasadt tudattal és szívvel
sírva kértem: legyen vége!

Szégyenben, bűnben éltem az oldalán
az hittem, sose lesz vége talán...
Áruló lettem, veszett lélek,
kegyelmet én magamnak nem kérek!

Bukott éltem jussa csak halál lehet...
Engedjetek eltávozni engemet!
Lelkem kínjától akarok csak szabadulni,
úgysem fog engem senki siratni!

Nem voltam még áruló, bizony ám,
mikor társaim azt mondták rám,
de mire kiderült ártatlanságom,
már a bűn lett állandó társam.

Kiderült, hogy akkor ártatlanul vádoltak,
de mindenki jogosan vádol ma.
Bűneimért kivégzés lesz "jutalmam".
Végre megkapom a nyugalmam?

Létezik vajon - mint olyan, - a túlvilág?
S olyan hatalom, mely ott lelkembe lát?
Ha létezik, csak annak kegyelmét kérem,
most hogy egy golyó bevégzi földi létem...


(Kapcsoló történet és magyarázat az esetleg homályos részletekre és utalásokra a Kivégzés című háromrészes novellámban olvasható.)
4204
pathfinder - 2018. május 25. 12:38:22

Kedves Rita!

Még mindig az az egyik kedvenc novellám, hiába szomorú. Amikor újraolvastam, ötlött eszembe a vers váza. Kicsit csiszolgattam, és bár néhol messze nem tökéletes, de azért örültem ennek a versnek, mert ez talán tisztábban mutatja Joanna érzéseit.

Köszönöm hogy olvastad:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.