Török Nándor: Pohárral kezemben (2018. június)
Pohárral kezemben
(születésnapi számadás)

Érzelmek sodornak, lehúznak, emelnek,
konok kérdésekre ötven év felel meg.
Ötven év nagy idő embernek és bornak,
minden pohár alján indulatok forrnak.
Indulatok forrnak, érzések támadnak,
védekező állás: hátam a hátadnak.
Megvetettem lábam, szemtől szembe várom
megüdvözülésem, vagy hitvány halálom.

Örvények húznak le, átölel a hínár,
felszínen maradva minden nap a kín vár.
Szomjas testem bőszen ünnepli a káoszt,
itatom mindennel, mit a csapos rám oszt.
Patáim a szennyes holdfényben tocsognak,
szarvaim is nőnek, öklelni is fognak.
Vágyom a mélységet, mélységben a véget,
a pokol melegét, akkor is, ha éget.

A szédítő szférák csábítják lelkemet,
föntről majd láthatom, ki az, ki eltemet.
Forgószél emel föl, szülőföld alattam
(erről már álmodtam, önmagam vallattam).
Mámorban szárnyalok, felhőkben elázok,
köröttem istenek, vélük parolázok.
Vijjogó sasokkal napsugárban fürdök,
néked üzenetet szivárvánnyal küldök.

Hullámzik a sorsom: magasság és mélység,
a földön maradva életem csekélység.
Hitetlenül hiszek, magam megtagadom,
amit nem vetettem, azt le nem aratom.
Szerencsém kontyába körömmel fogódzom,
lelked kasszájába örömmel adózom.
Ha eljön az idő, pohárral kezembe'
merülök, vagy szállok a nagy végtelenbe.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.