Török Nándor: Évszakok
Évszakok

A tavasz

Szerelmesen cserfes kamasz,
szeszélyesen cseles-ravasz,
néha esős, néha havas,
virágmezős , napsugaras,
madárdaltól zeng a tavasz.

Barázdában zörög a vas.

A nyár

Forró öle záporra vár,
keményedik a búzaszár,
kalász izzik, s láng a határ,
égen a nap aranybatár,
véle araszolgat a nyár.

Porzik az út, megszokta már.

Az ősz

Napfénye gyér, esője bősz,
hosszú az éj, s mindig legyőz,
gyümölcs a fán, alszik a csősz,
rossz hír, ha tolvaj megelőz,
szőlőhegyen oson az ősz.

Pincesoron még elidőz.


A tél

Kérges, kemény szíve facér,
dérszoknyában igen kacér,
jeges karma rideg acél,
akit ölel az elalél,
fagyos csókú gyilkos a tél.

Akit bíró el nem ítél.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.