Putterer Magdolna Léna: Nyugodt lelkiismerettel
Nyugodt lelkiismerettel

Én már nem sietek, nem rohanok.
Szobámba szél belebbent zihálva,
álmosan takaróm alá bújok,
mielőtt még ő rajtam sétálna.

A bágyadt nap ágyamon elterül,
aranyló fény ragyog a lepedőn,
párnát ölelem önkéntelenül,
mintha ő lenne az én szeretőm.

Ezt is megértem, nincs óracsörgés,
nem számít idő, nincs több rohanás,
megszűnt, mi rég volt, a túlterhelés.

A sok évig tartó munkálkodás
megterhelt, de megmaradt otthonom.
Mában minden, a rossz is mosolyog.

2018. május 20.

3933
vadvirag47 - 2018. június 09. 09:07:04

Formája után ítélve szonett lenne versed (de én ezt a fajta rímsort nem ismerem ennél a műfajnál) Mindenesetre szép, andalító, érzékletes sorok...és a végső konklúzió megható.
Szerető öleléssel. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.