Tóthné Földesi Ilona: Homok szememben
Homok szememben

Hullámzik bennem a tenger,
hosszú álom után a reggel.
Míg nevetve futok utánad,
rám cseppekben hullik a bánat.
Hittem, itt maradsz nálam.
Önmagát űzi hasztalan a szél,
homokot szitál szemembe.
Nagyokat ásít a bolondos álom,
fenn az üveghegyen egy vándor.
Én már sehonnan nem hiányzom.
Homokkal szememben
a félelem barlangfalára,
rajzolom ijesztő magányom.
3654
deva - 2018. június 12. 15:22:26

Drága Icu! Benne szíved, fájdalmad, mint egy nagy sóhajtás. Olvastam már az oldaladon, most ismét, mert nagyon szép! Szeretettel. ÉvaRose

5940
silberin - 2018. június 12. 11:47:37

Kedves Ica! Szép álom, szomorú valóság. Az üveghegyen innen és túl. Tetszett.
Üdv: Kati

524
BogIcu - 2018. június 12. 05:36:59

Drága Icám!

Olvastam tegnap, de most is nagy hatással volt rám ez a szép, szomorú költemény.
Szívvel, szeretettel gratulálok: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.