Müller Anikó: Az élet
Az élet

Az élet ott lebeg a pillanatban,
ott úszik el benne,
olykor hullámokat korbácsolva,
olykor tükör felszínén
napozva mozdulatlan.
Az élet ott lebeg a pillanatban.
Dagadó vitorlásait szárítja a Nap
és repíti a szél.
Ha néma akkor beszél.
Ha beszél akkor néma.
Mindig ugyanaz a séma,
miért él még ma?
Az élet ott lebeg a pillanatban
ott ébred a hajnali pirkadatban,
ott tűnik az alkonyatban,
ott csillog fényesen,
a víztől elválasztva élesen.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.